Kaminari Denki x Reader : Villámok 

 

Épp nyáriszünet közepe volt, pontosabban június vége amikor ottalvós bulit szerveztünk Kirishimánál. Mivel a szülei elutaztak egy hétre így miénk volt az egész ház. Épp mindenki nagyban táncolt amikor Mina felvetette, hogy játszunk valamit. Hosszas gondolkodás után előkerült az ilyenkor egyik elmaradhatatlan játék. Az üvegezés. Szépen leültünk egy körbe a nappaliban és mivel Kirishima volt a házigazda ő pörgetett először. Az üveg hosszasan pörgött de végűl Urarakán állt meg. 

 

-Uraraka-san felkelsz vagy mersz? - kérdezte Kirishima mosolyogva. 

 

-Hmm... Azt hiszem elsőnek felelek!

 

-Tch. Béna.. - morgott az orra alatt Bakugo. 

 

-Na de Bakubro ez így egyeltalán nem férfias... - mondta Kirishima Bakugora nézve majd mivel látta, hogy a fiút ez egyeltalán nem érdekli így sóhajtott egyet majd ismét Urarakára nézett - Hmmmm..... Megvan! Mit szeretsz jobban : a chipset vagy a fagyit? 

 

-Ez nehéz kérdés... Hmmmm.... Azt hiszem a fagyit! - mondta széles mosollyal az arcán. 

 

-Rendben. Akkor most te jösz! - vigyorgott a vörös és át adta az üveget . 

 

Uraraka is megpörgette az üveget. Ezúttal Tsuyu-chanon állt meg. 

 

-Tsuyu-chan felelsz vagy mersz? 

 

-Merek. - *kero*

 

-Akkor... - tartott egy kis hatás szünetet Uraraka - Adj egy puszit Tokoyami-kunnak! - mondta Uraraka mosolyogva, majd a béka lányra nézett. 

 

-Rendben. *kero* - mondta Tsuyu-chan majd szép lassan odasétált Tokoyamihoz és megpuszilta amibe mind a ketten teljesen belepirultak. 

 

Ezután Tsuyu-chan tiszta vörös fejjel visszaballagott a helyére és megpörgette az üveget. Az üveg nagyon gyorsan pörgött majd ezúttal Bakugoun állt meg...

 

-Felelsz vagy mersz Bakugo-chan? *kero*

 

-Még szép, hogy merek! - modult fel idegesen a kis szőke süni. 

 

-Biztos? *kero*

 

-PERSZE, HOGY BIZTOS!!! ÉN NEM VAGYOK OLYAN KIBASZOTT BESZARI MINT EGYESEK!! - ordította Bakugou olyan hangosan, hogy valószínűleg a szömszéd utcában is mindenki hallotta eme kijelentését. 

 

-Rendben. *kero* Akkor öleld meg Todoroki-chant! *kero*

 

-MI VAN!? A FÉLARCÚ BARMOT!? - kezdett ordibálni Bakugo az eddiginél is sokkalta hangosabban. 

 

"Na jó asszem a dobhártyámnak annyi... de legalább ez tuti mókás lesz!" - gondoltam vigyorogva. 

 

-Na Bakugo láss hozzá! - mondtam neki a  röhögésemet vissza fojtva - Vagy talán megijedtél? ~ - kérdeztem tőle incselkedve. 

 

-Később tuti kinyírlak! - állt fel mérgesen Bakugo majd átölelte Todoroki és vissza sietett a helyére. 

 

Ezután Bakugo pörgetett mindenki félt, hogy mit fog kitalálni. Itt nem volt jó választás. Akár felelsz akár mersz van mitől, pontosabban kitől félned. Ráadásul ez előbb eléggé sikerült felidegesíteni őt... Az üveg végül Minán állt meg. 

 

-Felelsz vagy mersz Rózsaszín? - kérdezte egyhangúan Bakugou. 

 

-Merek! - mondta Mina határozottan. 

 

-Szuper akkor búcsút is mondhatsz egy ruhadarabodnak. - húzta kaján vigyorra száját Bakugou. 

 

-Dehát Bakugou-kun nem illik ilyet kérni egy lánytól! - harsogta hangosan Iida miközben a kezeivel vadúl kapálózott.

 

-Na de Bakubro... - kezdte Kirishima is. 

 

-Rendben. - mondta nemes egyszerűséggel Mina. 

 

Erre a kijelentésére mindenki meglepődött és ráemelte a tekintetét. Mindenki  feszülten figyelt a lányra (vagyis hát majdnem mindenki mivel Mineta nyáladzva, Bakugou pedig vigyorogva) mire az elnevette magát majd megvált az egyik zoknijától. 

 

-Nemááár... - mondta csalódottan Mineta majd sóhajtott egyet 

 

-Nem így értettem... 

 

-Nem mondtad melyiket! - mosolygott rá Mina, majd pörgetett. 

 

Az üveg most Denkin állt meg. Akinek ettől hatalmas vigyor terűlt szét az arcán. 

 

-Felelsz vagy mersz? - kérdezte Mina csillogó szemmel a kis szőkét. 

 

-Merek. - mondta diadalmasan Denki. 

 

-Ezaz! Akkor csókold meg azt aki tetszik! - mondta mina majd csillogó szemeivel már-már átszúrta Denkit. 

 

-Rendben. - mondta Denki majd odalépett hozzám és szenvedélyesen megcsókolt. 

 

Az egész osztály döbbenten nézett ránk majd végül Hagakure szólalt meg. 

 

-Ti együtt vagytok? 

 

-Aha. - válaszoltuk Denkivel egyszerre. 

 

Denki mintha semmi sem történt volna vissza sétált a helyére, majd rám kacsintott és megpörgette az üveget ami ezúttal egyenesen Todorokin állt meg. 

 

-Todoroki felelsz vagy mersz? - kérdezte Denki teljesen felvillanyozva. 

 

-Felelek. - mondta szokásos hangján. 

 

-Ok. Akkor tetszik valaki? - meradt rá a fiúra. 

 

-Igen. - válaszolt Todoroki tömören. 

 

-Ki az? - kérdezte Denki teljesen belemászva az arcába. 

 

-Csak egy kérdés! - mondta majd kissé kipirult arccal megpörgette az üveget ami ezúttal rajtam állt meg. 

 

-[Név] felelsz vagy mersz?

 

-Felelek. 

 

-Mitől féltél gyerekként a legjobban? - nézett rám kíváncsian. 

 

-......A Villámoktól.... 

 

   * Visszaemlékezés : 12 évvel ezelőtt *

 

Késő dulután volt már amikor én és a legjobb barátom Denki elindultunk hazafelé. Minden nap egy közeli erdő  tisztásán játszottunk késű délutánig. Már az erdő szélénél jártunk amikor hírtelen elkezdett esni az eső. Gyorsan behúzódtunk egy fa üregébe, hogy ne ázzunk el. Mivel elkezdett lehűlni a levegő össze bújtunk, hogy ne fázzunk meg. Mivel unatkztunk ezért el kezdtünk beszélgetni mindenféléről. Már vagy 1 órája ott gubbasztottunk de az eső nem akart elállni. Sőt egyre hevesebben esett. Mivel már majdnem teljesen sötét volt arra jutottunk, hogy el kéne indulni ha nem akarunk itt aludni, és mivel ez az opció egyikünknek sem tetszett feláltunk majd az üreg ajtajához sétáltunk. Éppen kilépni készültem az üregből amikor meghallottam egy villámcsapást. Nagyon megijedtem és elkezdtem sírni. 

 

-Denki... Én úgy félek... - mondtam legjobb barátomhoz bújva.

 

-Ne félj [Név...] Minden rendben lesz... Majd én megvédelek téged! - mondta a kis szőke és elkezdte simogatni a hajamat. 

 

-Biztos? - néztem rá könnyes szemekkel. 

 

-Naná! Én Kaminari Denki sohasem szegem meg a szavam!

 

-Akkor jó! - mondtam majd átöleltem és belefúrtam az arcomat a melkasába. 

 

Végűl tényleg igaza lett a rendőrség nemsokkal később ránk talált és haza is vitt minket. Másnap amikor átmentem Denkihez szomorúan fogadtam a hírt miszerint ő velem ellentétben megfázott. Egész nap az ágya mellett ültem mozdulatlanul. Már délután volt amikor valami furcsát vettem észre Denki teste körűl.

 

-Villámok..

 

Erre Denki konyította a szemét és körűl nézett. Majd megpillantotta ő is a Villámokat amik átjárták a testét. Először elmosolyodott hisz örült, hogy végre van képessége de pár pillanattal később szomorúan rámnézett. 

 

-Most utálsz igaz? - hajtotta le a fejét - Hisz félsz a Villámoktól.

 

-Tudod... Azt hiszem a Villámok nem minden esetben ilyesztőek... - mondtam majd szorosan átöleltem őt. 

 

                 * Vissza a jelenbe *

 

 

-A villámoktól? - kérdezte mindenki egyszerre. 

 

-Az meg, hogy lehet? Hiszen Denki képessége... - mondta Kirishima. 

 

-Ez egy nagyon hosszú történet. Nemigaz? - mondtam mosolyogva majd Denkire néztem.    

 

-Az ám! - mosolyodott el Denki is. 

 

Oldal: Ide írhatod a weboldalad új lapjának a címét
Ide írhatod a honlap főcímét, ami legfeljebb 75 karakter lehet! - © 2008 - 2024 - narutofantaction.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat